Hiába rejted lelkedet,
hiába hangsúly, ékezet -
rémálmaidban ott vagyok,
mindenről, mindent megtudok.
Én oldok zárat, nyers kötélt -
ha mégse volnál eltökélt -
hóhérod úgyis én vagyok,
nyakadra hurkot én rakok.
Bár járna talmi képzelet,
mi versbe fonva képeket
a fénybe vágna nyílt utat -
majd rádöbbent az ón-tudat:
Én mindig sarkadban vagyok,
mindenről mindent megtudok -
a sors már nékem átadott,
szemedbe írta: tetszhalott.
Még gyakran érhet bántalom -
s mert túl vagy rég ifjúkoron -
nem sírhatod már el magad,
a kín elmédben szétfakad.
Hangod nincs, vágy nem terem,
nem vagy más, mint langy tetem,
kezemben végül - megfagyott...
csúf végzeted - lásd - én vagyok.
2008. 03. 20.
Hallgatható formátum katt → IDE
>
