esőfüggöny fénylő rémség
egész éjjel zordan zuhog
kriptából jött sírsötétség
ablaktörlőm álmot susog
hogyha fognád mindig kezem
az éj nekünk pezsgőt bont’na
táncba hívna fény-bálterem
hajnalmámor horizontja
naptestünkben tűzvirradat
tündökölne márvány vágyunk
szikrázna a kéjpillanat
csillámlana nyirkos ágyunk
útszéli roncs füstje lebeg
nagyestélyi szmoking kalap
tűnő árnyak legyintenek
hátsó ülésen ott maradt
2010. 03. 01.