sor előttem, sor utánam,
verítékem lassan csorog,
feszültségét szigetelve
a fél város gumin csoszog.

vég nélküli járműcsorda
az aszfaltgyepen vesztegel –
remeg az út –, s zajba fúlva-
hörögve, füstködöt lehel.

vár a pincér, portás, taxis
köszönő szót – vagy jattot tán?
vár a lámpánál a koldus
egy tekintetet igazán.

áll a munka, a hivatal,
törvényházán számos akta,
kórházi ágyán a beteg –
nem fekszik az istenadta.

áll a bál a megállóban,
bár hív a vasút – vár a MÁV,
ki busszal megy, az is késik –
csak gyülekszik a bosszúság.

átgondolhatom életem
bankban, postán csekkel állva,
amire én következem
megírom, mi van még hátra:

minden romlik, s nő az esély
sor kerülhet talán arra,
gyászolókkal hátam mögött
várok szabad ravatalra.

2008. 08. 05.