Üdvözöllek Téged, ki jelenedben éppen ezeket a sorokat olvasod.

Bármennyire is hihetetlennek tűnik, ez a történet egy üzenet a jövőből. Az Utolsó Háború után veszi kezdetét, amelynek látszólag mindössze egyetlen ember túlélője van félig gépként, mert tudata egy cyborg testébe került átültetésre. Vajon miképp élhette túl, és mért pont ő a háborút?
A válasz még csak a kezdet.

A Menedékben él egy összetett személyiségű, állandóan lebegő és pulzáló, gömb formájú fénylénnyel. Honnan jött, és ki ez a lény? Sem ő, sem az ember nem emlékszik múltjára, mintha csak most kezdődött volna az életük, ám mindketten érzik, hogy közel sem ez az igazság.

A legfőbb kérdés mégis az, miképp kapcsolódhat össze egy látszólag kitalált történet a jeleneddel, számodra, ki továbbra is ezeket a sorokat olvasod. Ígérem válaszra lelsz legkésőbb a könyv végén, sőt talán még korábban is.

Igen, jól sejted, én vagyok az a bizonyos egyetlen ember, és ezzel már kezdetét vette az üzenet a jövőből, mely ha ténylegesen célba ér, nem jön el az Utolsó Háború. Tudom, ha így történik számomra az maga a végzet, de számodra, számotokra a túlélés záloga.

01.

„A múló idő csak egy fogalom, ha nem befolyásoló tényező.” kelt életre tudatomban a gondolat, de természetesen tisztában voltam vele, hogy nem tőlem származik.
„Ezzel meg mire célzol Gömbi?” kérdeztem ugyancsak gondolatban, anélkül, hogy megfordultam volna. Nem volt rá szükség, mert tisztán éreztem a pulzálását nagyjából két méternyire a hátam mögött. Ez volt az a távolság, amit, ha tehette mindig megtartott, de adódtak olyan szituációk, amiket általában én idéztem elő, hogy közelebb kerültem hozzá, de úgy egy méternél még sosem közelebb. Mellesleg a neve tőlem származott. Amennyiben gomb formája lett volna, akkor természetesen Gombinak nevezem el.
„A lelkiállapotodra.” felelte, s tudtam, lélekelemzés következik Gömbi módra , és nem is kellett csalatkoznom. „Szeretnéd az Időt egy térugró űrhajóvá alakítani, hogy másodperc töredéke alatt teljen el a negyvenkét év, mikor majd kiléphetsz a Menedék ajtaján.”
Ha már sz
Apokalipszis óba hozta a Menedéket, illik pár mondatot írnom róla. Építésze bizonyára anyaghiánnyal küszködött, vagy csak nem szokványos építményt szeretett volna az ég felé emelni, mert az egyemeletes üveg gúla három-három ugyancsak üveg falú szobával, s közepén csigalépcsővel, nem nevezhető szokványos épületnek. Még szerencse, hogy a falak elsötétíthetők voltak egyetlen parancsszavamra, hála annak, hogy közvetlen kapcsolatban álltam a számítógéppel. Különben bárki nyomon követhette volna életemet anélkül, hogy beinvitáltam volna, ha mondjuk letáborozik a Menedék előtt. Persze az más kérdés, hogy tudtommal én vagyok az egyetlen élő ember a Földön, így túl nagy nézőközönségre nem számíthatok, még ha tévednék is.
Ezt természetesen majd kicsit később kifejtem bővebben, de most visszatérek Gömbihez, ki úgy gondolta szeretném felpörgetni az idő múlását lényegében maximumra, és nem is tévedett.
„Mindíg is tudtam, hogy belém látsz.” fordultam meg. „Legalább ismernéd el végre.”
„Jó, elismerem, ha szeretnéd, hogy hazudjak.” adta be a derekát sajátságos módon, bár ez a hasonlat egyáltalán nem illett alkatára. Ugyanis hatszor hat centi átmérőjű lebegve pulzáló fehér gömbként funkcionált, bár bizonyos események hatására néhányszor már változott a színe és a mérete, de erről majd az adott történésnél mesélek részletesebben. Gondolom már voltak sejtéseid térbeli megjelenéséről a neve alapján, igaz, lehetne például egy beszélő földgömb is. Igen, a „voltak sejtéseid” kifejezést Neked címeztem, ki épp most olvasod ezt a történetet. Bár rögtön helyesbítéssel kell élnem, mivel nem szeretnélek félrevezetni. Ez nem egy szokványos értelemben vett történet, amely az író fantáziájában megszületett, hanem üzenet a jövőből. Tudom enyhén szólva kétkedéssel fogadod ezt a felvetést, sőt,ha jól érzékelem még mosolyogsz is rajta. Nos a továbbiakban a gondolataimmal feltöltött oldalak választ adnak rá, jogos volt e hitetlenkedésed, vagy pedig, ahogy haladsz előre, úgy tárul fel előtted a múlt és a jelen összekapcsolódásából a jövő, akár egy hatalmas kirakós játék, melynek Te is fontos része vagy.