Kristálycsizmába lép az éj, jégsarkakon kopog, porhóval hinti lábnyomát, bundáján dér ropog. Ilyenkor vágyom messzire, hol jámbor még a táj, hol város zaja nem zavar, a csend magvába zár. Elindul bódult képzelet s igézőn andalog, szememben emlék-köd szitál: régmúlt karácsonyok. 2007-12-10