Miért, hogy mind, mi fontos, megmarad belül…
Rongy panasz, ha mondod, papírhajó’ merül.
A szó gigász hatalma mindhiába nyúz,
szótalan maradtál, de vall a verkli blues.
 
Sorsod nem te írod, hisz másnak áll a jog.
Mért igádat húzod, s Piaf-ot hallgatod.
A gondolatszabadság új utakra húz,
másra vár a bánat, és dalban hál a blues.
 
Hangodat kerested, remélted, lesz, ki ért.
Ujjaid parázsán az élet nagy miért.
Lelked rojtra marták, nehéz, ha nem vagy húsz,
üvöltenél, de nem megy, helyette sír a blues.