Fáradtság hullámzik bennem,
kormányhoz feszül a testem.
Széttépek Mennyet meg Poklot,
nem hajlok, másnak születtem.
 
Kardom vág vaktában, cérna
a lelkem. Küzdöttem még ma,
és holnap elvesztem, talán.
Úgy vágyom, érjek a célba,
 
léphessek százéves szennyen,
ép ésszel kell végig mennem.
Nem számít értetlen szféra,
rongy élet tisztátlan cechje.
 
Aprócska létemben lélek
dédelget, csóvája fénynek.
Vállamhoz sodródik Globus,
rávésem: várok, remélek.