Még megéri önmagam álltatni,
angyali mosollyal csapni a szelet,
s az igaz érzelmet kirostálni.
Hisz annyi naivság befészkelhet

dogmáink közé, kell sok bedörzsölés.
Nem ócska szenvedélyre gondolok -,
vajon bármikor visszajön egy érzés?
Van ismétlésre esély kordonok -,

parttalan időkorlátok között?
Búját ki köszörüli, ismétel,
mint a visszaeső, makacs hajótörött,
soha ki nem szárad ez a tenger.

Az illem meglágyít bárkit mindig
Ám hiába, ha a nők nem nevetnek.
Megálljatok ti, kőszívű nőcik!
Úgy tudtam, közvetlen vagyok, s merengek -

szerelmek nagyszerűségén; pazar
élmény amíg incselkedhet az ember,
de fáj is, ha csöppnyi bukta felkavar,
s fanyar képpel hátrálok nemegyszer.

Annyira hiányzik egy pár séta,
(tán már nincs is igazi bók, udvarlás?)
s jaj, kezemben rég nem leng bokréta,
pedig lobog még a láng, vagy áthallás?