Belekeverném a mákonyt is profán
dalokba, s a lényeg -
meg a szint is érthetően fontos ám :),
hadd legyek én picit jelentékeny,
- gén tákol erőszakosan jelleget .
Pörögj sorsom kereke szerencsésen,
azt hiszem kiittam már a serleget;
verselhetek szívesen...

S ha nem lelhetek mégse lob-szeszélyre,
stílusnak véld e hőt!
Nem törekszem akármilyen előnyre -
nekem szükség adjon magas lépcsőt,
leboruljak, hol várhatok erőkre!
Noha sokszor azt, kilesni szeretném,
örült türelmetlenség dobja tűzre,
ritkán segíts szerencsém.

Szóval hatni kell emberhez illőn,
s nem némi fölénnyel,
csakhogy becsapom magam, ha tág mezőny
közepén kunsztom egy kitalált jel.
Dal nélkül meg ki vagyok? Nem egy öntelt.
Megnézek kitartón minden mintát,s hej,
szinte grammonként lelek hozzá bölcs szert.
elváshat a lapátfej.