(Az un. "élőnyelv" megszemélyesítése humoros képekben)
Az élőnyelv elképzelésem szerint
csupáncsak egy madár...
Afféle fura kakukk, amely
Mindig a másik fészkébe
Tojik nyelvtojásokat.
Pszt!
(Az "élőnyelv" komolyan veszi ám,
hogy ő él, és nem lehet ő vele
csak úgy, ukmukfukk, packázni...)
tehát, nagyon is élő, ezért
ott alszik a tanügyben...
Álmában természetes dolog, hogy
dolgozatokat javít.
Nos, hogy ment? kérdi tőle a tanár,
s a nyelv máris búsan panaszkodik:
"Jaj. Rémesek a ragozások,
Sokan fel se fogják, hogy én kérem
naponta mily sokat változok!
Az igaz, hogy tegnap még ettem,
de ma már kajálok, mert
én kérem egy állandó változásban
szenvedek..."
- mondja az "élőnyelv" és eközben
a hideg rázza a szerencsétlent.
Jól van, mondtam és bólogattam.
Tehát így állunk. Itt tart a műfaj...
Máris szeretném kínálgatni zsíros
kenyérrel, de nem hajlandó enni.
Ő csak változásra képes, figyelmeztet,
egyébre ne is gondoljak, legyek éber,
és mindig vegyem észre, mit hogyan és
miként változtatott meg Őkelme.
Itt egy idevágó példa:
éppen haladt a szegény pára ama
piac felé, amikor látta, hogy a nénik
mily olcsón veszik a tojást. "Na,
megállj!" - mondta, eztán csak
vásárolják, vagy elveszik a tojást!"
hogy hogy elveszik? - kérdeztem vissza,
s ő megmagyarázta, elvesztetik, de
ezt köztünk maradjon.
mert neki mindig változnia kell,
kezdtem szegényt megérteni és
nem ellenkeztem többé...
S jön a bezárókép: kakukk fent az égen
Hazafelé szálldogál...
Fészkekbe lám, tojást pottyant, "korrigál"
Kégli, fazon, sramli...troll, meg gáz...
Nosza gyerekek, újulok ám, nosza -
kezdődhet a megváltoztatott,
újsütetű nyelv tanulás
Ennyi
>
