Én úgy akartam mind elmondani,
és mint reméltem, visszakaphatom!
Kufár a lét… időtlen fintora,
mit másért áldozol, magának osztja ki.
 
Én azt akartam, elbeszélhetem,
és úgy találtam, mélyre hull a szó.
Reménytelen a visszhang, jóleső,
felőrli csend hitem, magányos, védtelen.
 
Én mind akartam azt, mi emberi,
és alkuvásban várakoztam ott,
sebemre ír, ma sem jutott elég,
mély sóhajom, ha van, az éter elnyeli.
 
Én mást akartam, vitt a rossz, a jó,
és elhallgatták, mennyit érhetek.