Nem tudok szonettet írni… duzzogok,
mert versek istenének kuncogása
ingerel. Gyerünk, legyint, s ha kódorog
kezemnek karcolatja, könyvbe zárva

hallom sóhaját. Nahát, pupák, dohog,
ne légy mihaszna, száz tucatnak mása,
szürkeállományod jó, ha úgy forog,
ahogy Petőfi tolla egykoron. Na,

rajta kiskomám, ne less, mint vett malac,
vagy mondjam úgy, ne bámulj borjú mód, mi
új kaput talált, különben nem haladsz.

Ha rímre fáj fogad, hát régimódi
praktikát kövess, tanulj, de légy magad.
Ha ezt teszed, kötet lapon fogsz gyónni.