OTT

Közelebbről? Mindenekelőtt: benned, hiányként. Hiszen fizikailag nincs  
jelen, és ennek a körülménynek persze tökéletesen tudatában vagy.
Ám a psziché hogyan is érhetné be ennyivel? Egyszerű, de ravasz trükkel
simán erényt kovácsol a szükségből. Az érzetek szintjén ellentétébe
átfordítva, előhívja a hiány  hiányát. Ahelyett, hogy elkendőzni
próbálná, még nyilvánvalóbbá teszi. Kivetítéssel az anyagihoz csak-
nem a megszólalásig hasonló, eleven valóságot alkot magának.
Így születik meg a  dédelgethető, megérinthető, testet öltött hiány.
Egyszóval OTT, benned és belőled kiszakadva, körötted. Vagyis: mindenütt.

VAN

Testét tőled kapta (emlékezetből és egy netről levadászott, pixeles
felvétel alapján rekonstruáltad), de lényének–létének forrása ő
maga. (Még akkor is, ha hullámai és rezgései csak pszichéd  szűrőjén
keresztül érhetnek célba.) Már úgyszólván magától értetődőnek veszed
egy távolból is a tiédig elérő energiamező sugárzását,
mióta a mentális térben újból egymásba akadtatok. A kezdeti
elragadtatottságot, majd tudatos túlreagálást követően mára
megtanultad, hogyan kezeld — beépült az életedbe. Ha szükséged van rá,
bizonyosra veheted, hogy megtalál, ahogyan te is őt. Mert VAN. Neked. (Is.)

MINDENÜTT

Azt mondod, mindenütt. De nem túlzol-e megint? Vegyük hát sorra. Kezdjük mindjárt
a legbanálisabb helyszínekkel, mint amilyen, mondjuk, a borotválkozó
tükör. Forgószék a számítógépasztal előtt, tévéfotel. (Az intimebb
szférák hallgatólagos megállapodás alapján kimaradnak a jóból.)
Aztán a hétvégi séták erdői vagy kirakatai. Mozik, színházak,
koncerttermek nézőterei.  Télen jégpályák, nyáron strandok. Balaton és
a tengerek. Felolvasó estek pódiuma, irodalmi szeánszokat
befogadó művházak, presszók vagy kocsmák. (Egyszemélyes közönség.) Látod,
koránt sincs benne semmi tódítás, megnyugodhatsz. Csakugyan (majdnem) MINDENÜTT.