Kezem… Közöm, mert van a puszta léthez,
földi arca csattan ujjaim között.
A pillanat megáll, csak annyit érzek,
fáj kicsit, de mit nekem. Vagány kölyök
leszek, a könnyem űzöm, bárhogy éget.
Dermedt csend evez, remegve megtöröm.
Erős vagyok, leszek, hisz annyit érek,
mint amit teszek, bár semmi sem örök.
Türelmem vérszegény, mint Holdnak arca.
Kínnal élem azt, hogy bal kéz m a j d a jobb…
Citál a lenni több, a tett uralja,
szenvtelen kevésnek tért nem adhatok.
Holnap jön megint, a rossz alul marad,
mert csatám dacos; egész csak így vagyok.
>
