Tiéd a szó, s ha tollad mélyre mártod,
engedelmesen hajol a gondolat.
Mert terád nevet a bő kalász fonat,
mesés csodáit mégsem ingyen várod.
A tüske út, mit végigjárt a lábod,
buktatók, mik körbefontak oly sokat,
lelkedet akarták. Nem kérsz bókokat,
hogy mások életéért lettél bátor.
Jeleknek szárnyain piciny ajándék,
rég’ semmiség, neked örökbe adhatom.
Tiéd a szó, egyszerű, mint kisgyerek,
akár a régi kis lovacskajáték.
Holnap és még száz ilyen szép alkalom,
hogy szeretve téged megköszöntselek.
>
