Gyártja, gyűri, gyömöszöli, gyúrja

az ember a maga kis igazát,

mindenki tolja, löki kifúlva –

azért sem hagyja soha odaát.

okosság

A szomszéd füle mindig zöldebb –

bár neki sem örök a tavasza –,

nyoma sincs holmi késztetésnek,

hogy mi egyetértsünk valaha.

munka

Dolgozik úgy egynegyedünk – néha,

a többi agg, rokkant vagy fiatal,

esetleg seftes, útszéli céda, –

s hízelgő, kit eltart a hivatal.

munkanélküliség

A munkaképes a körmét rágja,

sok csavargó szutyokban térdepel,

segélyből az élet nem nagy vágta –

mindenki azt kap, amit érdemel?

állam

Drága az állam, de vígan él, ki bírja

húzni hasznát, pimasz és szemfüles,

akinek képén vastag az irha,

az válságban is mód felett keres.

beosztás

Hűbéres posztokra léhák lesnek –

a kenőpénz delejes gondolat –,

akit bizalmi állásba tesznek,

vetnie nem kell, folyton csak arat.

bankrendszer

Csalárd bankok csúf csapdákba csalnak,

vermük jogtiszta, hűvös és kegyes,

segítik őket nyúzó hatalmak,

az üzleten mindegyik jól keres.

nyugdíj

Várni a nyugdíjat – álomállás,

hogyha sorsod szerencse kíséri,

bár férfinak lenni nem nagy áldás –

örülhet, aki a korhatárt megéri.

temetés

Minden üzlet ma – a tiéd kivéve –,

ha a küzdelmet egyszer feladod,

sírod körül szipog néhány néne,

siratja semmi kis vagyonod.