| tokio170 | Dátum: Kedd, 2013-12-31, 05:26 | Üzenet # 1 |
 szamuráj
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 4
Állapot: Offline
| Idén is gazdag felhozatallal örvendeztették meg a magyar
szerzők a közönséget: egy sor fontos kortárs regény mellett verseskötete
jelent meg például Takács Zsuzsának, és összegyűjtött versei Ágh
Istvánnak. Érkezett magyar regény külföldről – a Norvégiában élő Kun
Árpádtól –, új könyvet publikált az álnév mögé rejtőző Centauri, első
regényét jelentette meg a novellista Cserna-Szabó András, Szőcs Géza
pedig szürreális Kolozsvár-mesékkel jelentkezett. Az éves magyar
könyvtermésből válogattunk ki emlékezetes köteteket, a teljesség igénye
nélkül. A lista nem tükröz sorrendet.
Kun Árpád: Boldog Észak
2013 a meglepően új hangok éveként kerülhet be a magyar irodalom
aranykönyvébe. Számos olyan regény, novella vagy verseskötet látott
napvilágot, amelyek addig itthon sosem látott színnel gazdagították az
összképet. Ezek egyike Kun Árpád regénye, amely – a hazai prózai
hagyománnyal szembe menve – a boldogságot választotta témájául.
Főszereplője a hórihorgas Aimé, a félig francia, félig benini kórházi
ápoló, aki a messzi Északon, a norvég fjordok között talál rá a
boldogságra. A különleges érzékenységgel felépített történet az emberi
létezés törékenységén, az elmúlás szükségszerű fájdalmán keresztül jut
el a tökéletes harmóniához. A Boldog Északot olvasva rá kell döbbennünk,
hogy nemcsak a nyomor és az erőszak, hanem a szépség és a szeretet is
lehet izgalmas, érdekfeszítő. Giccsmentesen, kellő iróniával és
önreflexióval megalkotott páratlan regény Kun Árpád munkája, amely
vitathatatlanul az év egyik legfontosabb kötete. (Magvető Kiadó)
Kiss Noémi: Ikeranya
Kiss Noémi írásai mellett sosem lehet elmenni szó nélkül. Rendkívül
erőteljes prózanyelve mindenképpen hatással van az olvasóra, akár ráérez
és elfogadja ezt a sokszor bántó nyíltsággal elénk tárt világot, akár
nem. Az Ikeranya úgy illeszkedik eddigi munkái sorába, hogy közben
radikálisan újraértelmezi a korábbiakat. A „Magzatpróza” műfaji
megjelölésű kötet egy anya és iker gyermekeinek története a
fogantatástól az első születésnapig – és egyszerre egy szöveg, az
anyaságot megélő szerző által írt szöveg születésének története is. A
valóság és fikció közötti átmenet játéka így minden korábbinál komolyabb
szabályok szerint zajlik. Az őszinte – néha már-már kíméletlen –
kitárulkozás a történet hiteles előadásának egyetlen feltétele. Kiss
Noémi fájdalmon, félelmen és szereteten átszűrt írása új nyelvet teremt,
amely segítségével mindenki számára elérhetően ábrázolja az életet adó
anya és gyermekei titokzatos világát. (Magvető Kiadó)
Rubin Szilárd: Zsebtükör
Egy kötet, amely nem elsősorban az esztétikai értékei,
sokkal inkább a szövegek különlegessége miatt került be a válogatásba.
Rubin Szilárd a magyar irodalom egyik későn felfedezett alkotója, aki a
megérdemelt hazai figyelmet és sikert már nem élhette meg. Az 1963-ban
megjelent Csirkejáték című műve a magyar próza egyik legfontosabb
alkotása, ennek felismeréséhez azonban a 2000-es évekig kellett várni –
akkor is a német fordítás tette egy csapásra híressé a regényt. Nem
kevésbé izgalmas az író monográfusa, Keresztesi József által
összeállított, Aprószentek című posztumusz dokumentumregény sem,
amelyben egy sorozatgyilkosság nyomába ered a szerző, már-már mániás
alapossággal. A Zsebtükör is Keresztesi József munkáját dicséri. A
kötetbe Rubin hagyatékban maradt munkái kerültek: versek, levelek,
prózatöredékek. A szövegek értékét az életmű éppen folyamatban lévő
feltárása és értékelése adja. A Zsebtükört olvasva részeseivé válhatunk
egy jelentős életmű felfedezésének. (Magvető Kiadó)
Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv
Nehéz megtalálni a megfelelő szavakat Takács Zsuzsa
kötetéhez. A négy ciklusból álló mű az elmúlás, a szenvedés és a gyász
témáit járja körül. A különféle szerepekbe bújó lírai én megszólalása
egyedivé, utánozhatatlanná teszi a verseket, az egyszerű fogalmak nem
képesek megragadni a szabad verselés játékossága ellenére is elégikus
hangot. Szerepek elevenednek meg a kötetben: Keresztes Szent János,
Teréz anya, és előkerülnek a mesterek: Weöres, Dosztojevszkij, Kálnoky,
Petri György, a Gyász előérzete című részben pedig egy haldoklás
képeinek kollekciója. Tiltott nyelven ír, így minden szó bűn. És egyben
lehetőség, hogy felfedezzünk valamit, amire az engedélyezett, mindennapi
nyelvünkben sosem találnánk rá. Ha mást nem, hát a lehetőséget magát:
„És akkor élhettünk volna úgy, / mint a fényérzékeny növények: / fölfelé
törekedve. Élhettünk / volna úgy, mintha éltünk volna”. (Magvető Kiadó)
Centauri: Jégvágó
Az irodalmi élettől távol maradó, titokzatos Centauri
2006-ben publikált először, azóta őrzi inkognitóját. Két
novelláskötetének magabiztos, újszerű, egyedi hangja sokakat zavarba
hozott, annál is inkább, mert nem lehetett arcot társítani a rejtélyes
névhez. Öt év hallgatás után az író idén első regényével jelentkezett. A
Jégvágó továbbra is őrzi a titkot, Centauri nem leplezi le magát – a
hagyományos értelemben. A regény ugyanis bizonyos szempontból mégis
leleplező erejű: pontosan felidézi a szerző prózai világát, vagyis
eltéveszthetetlenül centauris. Az írói (ál)név véglegessé vált,
megszilárdult. A regény ugyanakkor jóval több, mint a korábbi munkák
felidézése. A Jégvágó egy szokatlanul nyers, felpörgetett történet,
amely egyszerre idegen, és mégis rendkívül ismerős. Mintha egy
ízig-vérig észak-amerikai prózát a szerző nyakon öntött volna egy adag
latin mágiával, és mindezt magyar nyelven, a magyar olvasó valóságát
szem előtt tartva formálta volna regénnyé. A végeredmény egy különleges,
letehetetlenül izgalmas regény, az év egyik különleges meglepetése. (Magvető Kiadó)
Borbély Szilárd: Nincstelenek – Már elment a Mesijás?
Borbély Szilárd könyve a legtöbb irodalmi lista élén
végzett idén, nem véletlenül. A kilátástalan mélyszegénység ábrázolása a
puszta szenvedésen keresztül az emberi létezés olyan szintjeire
kalauzolja az olvasót, ahová önmagától sohasem jutna el. A nyomor
megjelenítése nem előzmény nélküli a magyar irodalomban. Móricz
Zsigmondtól Tar Sándoron át Krasznahorkai Lászlóig számtalan szerző
hátborzongató történeteit olvashatjuk a legtöbbünk által ismert létezés
alatt élők sorsáról. A boldogtalanság azonban valahogy mégis egyedi,
mindenkinél máshogyan szól. Borbély Szilárd művei esetében a nyomor a
szenvedésben megbúvó oltalom miatt válik különlegessé. A Nincstelenek
egy falusi család története a 60-as, 70-es évekből, amelyet egy tízéves
kisgyerek elbeszélésében hallhatunk – vagyis, ha lehet, még a
mélyszegénységnek is a legmélyéről. Az értelmezés persze az olvasótól
függ, ha úgy akarjuk, a megváltás elmarad, de ha hiszünk benne, hogy a
nyomorba ragadtak kiszakadhatnak kilátástalan helyzetükből, akkor
felfedezhetjük a nincstelenségben a reményt. A szövegben legalábbis. (Kalligram Kiadó)
Ágh István: Összegyűjtött versek I–II.
Egy jelentős magyar költészeti életmű összefoglalását adja
Ágh István Összegyűjtött versek című, kétkötetes válogatása. A Hetek
költőcsoportjához tartozó Ágh István idén 75 éves, hatvan esztendős
életpályát tudhat maga mögött. Ezeknek az évtizedeknek a verstermését
szerkesztette most össze, a régebbi versekbe néhol bele is javítva, vagy
akár teljesen átírva azokat, és egy kötetnyi új verset is csatolt.
Költészetében meghatározó az élmény, az élményre való emlékezés; az,
hogy a konkrét tapasztalatokat tágabb összefüggésrendszerbe, magasabb
dimenzióba helyezi át. Ez igaz a történelmi tapasztalatokra is, 1956-ról
és az ekkor átélt sortűzről például számos verse szól. Kései
költészetében megszaporodnak a kevésbé élményszerű, inkább egyetemes
létkérdéseket feszegető, az idő múlásával és az elmúlás gondolatával
szembenéző költemények. (Nap Kiadó)
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a halálcsillag
Cserna-Szabó András keserédes „unortodox love storyja” az
első regény volt az eddig rövidprózában utazó szerző tollából. Két
szálon futó történet született a boldogtalan Emlék Bundás
Budapest–Pécs–Kolozsvár–Horvátország négyszögben játszódó kalandjai és
egy (szintén) szomorú véget érő vadnyugati történet összefésülésével. A
bűnös mindenütt a szerelem, amely Cserna értelmezésében rettenetes,
felemelő és röhejes egyszerre. Olyan téma, amihez csak fekete humorral
lehet nyúlni. A szereplők többsége annyira lehetetlen, hogy már a puszta
létezésük is részvétet ébreszt az olvasóban. Megértéssel figyeljük
csetlés-botlásukat, és örülünk, ha legalább egy időre sikerül egymásra
találniuk. (Magvető Kiadó)
Márai Sándor: Hallgatni akartam
Más fontos posztumusz kötetek – Hajnóczy Péter, Rubin
Szilárd, Weöres Sándor művei – mellett az év irodalomtörténeti
szenzációja volt az eddig nyomtatásban soha meg nem jelent Márai-kötet, a
Hallgatni akartam. Az Egy polgár vallomásai harmadik részébe szánt,
időrendben a Föld, föld!... című kötetet megelőző fejezeteket naplója
tanúsága szerint azért nem adta ki a szerző, mert nem akarta „a
magyarság vádiratát” külföldön megjelentetni. Márai valóban nem fest túl
hízelgő képet az anschluss utáni Magyarországról. A polgári értékek
eltűnéséről szól a Hallgatni akartam. Márai nem tudja felhőtlen örömmel
szemlélni a Felvidék, és ezen belül szülővárosa, Kassa visszacsatolását
sem, mert azt éli meg, hogy a felvidékiek által „anyásoknak” nevezett
anyaországi hivatalnokok és a hadsereg bevonulásával sem ezek a polgári
értékek érkeznek vissza a korábban elcsatolt országrészbe. (Helikon Kiadó)
Szőcs Géza: Carbonaro – Ha polip szuszog Kolozsvárott
Carbonaro írja Szőcs Géza Kolozsvár-történeteit. A régi
álnév alatt az író-költő egy saját Kolozsvár-valóságot oszt meg velünk,
pontosabban Sziveri Jánossal. A vajdasági költőt nem sokkal a halála
előtt látogatta Szőcs, most a Sziveri vigasztalására kitalált
történeteket gyűjtötte kötetbe. Nevezhetjük akár mágikus realizmusnak
is. Carbonaro nagy fantáziával és kultúrtörténeti tudással felépített
világa valahol a valóság és a mesék határán egyensúlyozik. A párbeszédes
forma a közös mesemondás spontaneitását kölcsönzi a szövegeknek. A
második kötet a szerző és Sziveri János „valódi” kapcsolatát
dokumentálja fényképek, dokumentumok és egymásra reflektáló írások
összegyűjtésével. (Méry Ratio Kiadó)
Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd
Kondor Vilmos az utóbbi évek egyik legérdekesebb irodalmi jelensége.
Álneves szerző, aki majdhogynem a semmiből teremtette meg
Budapest-sorozatával a hamisítatlan magyar történelmi krimi műfaját,
regényei középpontjába egy olyan figurát – Gordon Zsigmondot, az
Amerikából hazatelepült elszánt bűnügyi tudósítót – helyezve, aki méltán
vált a közönség és a kritika egy részének kedvencévé. A rajongók
legnagyobb bánatára Gordon figurájától tavaly búcsút vett megteremtője,
ugyanakkor jó hír lehet, hogy nem kellett sokat várni, hogy újabb
Kondor-regény kerüljön a könyvespolcokra. Krimi helyett ezúttal
kalandregény, szűkszavú, bokszrajongó bűnüldöző helyett egy fiatal,
autóbolond katonatiszt várja az olvasókat. Ami viszont közös: a
történelemkönyvekből ismert korszak – a második világháborús kiugrási
kísérlet időszaka – hétköznapjai ezúttal is pergő párbeszédekkel és
különös karakterekkel tűzdelt történetben elevenednek meg. (Agave Könyvek)
Kötter Tamás: Rablóhalak
A magyar irodalom mennyiségi mutatóira nem lehet panasz, sokak
szerint a minőség terén sincs szégyenkezni valónk, ám kétségkívül van
még helye az új hangoknak. Persze kicsit a kulturális komplexusainkról
is tanúskodik, hogy Kötter Tamás debütáló novelláskötete kapcsán rögtön
külföldi írókhoz – Bret Easton Ellishez és Michel Houellebecq-hez –
igyekeznek őt hasonlítani neves magyar kollégái a fülszöveg ajánlóiban.
Persze tény, hogy a budapesti elit viselt dolgait tollhegyre tűző
szövegekben felfedezhetőek ilyen ízek – Ellis szenvtelen iróniája és
Houellebecq kegyetlen líraisága –, csakhogy Kötter nagyon is egyéni –
minőségi, elegáns és jó szabású – stílusba öltözteti a valós
megfigyelésekből táplálkozó látleleteit. Szex, korcs vágyak, önbecsapás,
sznobéria, kisstílűség, felszínesség és üres, semmitmondó párbeszédek –
a valóság nem éppen vonzó, de mindennapos tapasztalata köszön vissza a
lapokról. (Pesti Kalligram Kft.)
|
| |
| |
>
