http://irodalom.ucoz.hu/ Fórum Tue, 31 Dec 2013 03:26:06 GMT uCoz Web-Service http://irodalom.ucoz.hu/forum/3-3-1 Tue, 31 Dec 2013 03:26:06 GMT Fórum: <a href="http://irodalom.ucoz.hu/forum/3">IRODALOM</a><br />Témaleírás: Válogatás 2013-ban megjelent kötetekből.<br />Téma indítója: tokio170<br />Az utolsó üzenetet közzétette: tokio170<br />Válaszok száma: 0 <b>Idén is gazdag felhozatallal örvendeztették meg a magyar <br /> szerzők a közönséget: egy sor fontos kortárs regény mellett verseskötete <br /> jelent meg például Takács Zsuzsának, és összegyűjtött versei Ágh <br /> Istvánnak. Érkezett magyar regény külföldről – a Norvégiában élő Kun <br /> Árpádtól –, új könyvet publikált az álnév mögé rejtőző Centauri, első <br /> regényét jelentette meg a novellista Cserna-Szabó András, Szőcs Géza <br /> pedig szürreális Kolozsvár-mesékkel jelentkezett. Az éves magyar <br /> könyvtermésből válogattunk ki emlékezetes köteteket, a teljesség igénye <br /> nélkül. A lista nem tükröz sorrendet.</b> <br /><br /> <span style="font-size:16pt;"><b>Kun Árpád: Boldog Észak</b></span> <br /><br /> 2013 a meglepően új hangok éveként kerülhet be a magyar irodalom <br /> aranykönyvébe. Számos olyan regény, novella vagy verseskötet látott <br /> napvilágot, amelyek addig itthon sosem látott színnel gazdagították az <br /> összképet. Ezek egyike Kun Árpád regénye, amely – a hazai prózai <br /> hagyománnyal szembe menve – a boldogságot választotta témájául. <br /> Főszereplője a hórihorgas Aimé, a félig francia, félig benini kórházi <br /> ápoló, aki a messzi Északon, a norvég fjordok között talál rá a <br /> boldogságra. A különleges érzékenységgel felépített történet az emberi <br /> létezés törékenységén, az elmúlás szükségszerű fájdalmán keresztül jut <br /> el a tökéletes harmóniához. A Boldog Északot olvasva rá kell döbbennünk, <br /> hogy nemcsak a nyomor és az erőszak, hanem a szépség és a szeretet is <br /> lehet izgalmas, érdekfeszítő. Giccsmentesen, kellő iróniával és <br /> önreflexióval megalkotott páratlan regény Kun Árpád munkája, amely <br /> vitathatatlanul az év egyik legfontosabb kötete. <i>(Magvető Kiadó)</i> <br /><br /> <i><img src="http://mno.hu/data/cikk/1/20/25/63/cikk_1202563/kun-arpad-boldog-eszak.jpg" border="0" alt=""/></i> <br /><br /> <span style="font-size:16pt;"><b>Kiss Noémi: Ikeranya</b></span> <br /><br /> Kiss Noémi írásai mellett sosem lehet elmenni szó nélkül. Rendkívül <br /> erőteljes prózanyelve mindenképpen hatással van az olvasóra, akár ráérez <br /> és elfogadja ezt a sokszor bántó nyíltsággal elénk tárt világot, akár <br /> nem. Az Ikeranya úgy illeszkedik eddigi munkái sorába, hogy közben <br /> radikálisan újraértelmezi a korábbiakat. A „Magzatpróza” műfaji <br /> megjelölésű kötet egy anya és iker gyermekeinek története a <br /> fogantatástól az első születésnapig – és egyszerre egy szöveg, az <br /> anyaságot megélő szerző által írt szöveg születésének története is. A <br /> valóság és fikció közötti átmenet játéka így minden korábbinál komolyabb <br /> szabályok szerint zajlik. Az őszinte – néha már-már kíméletlen – <br /> kitárulkozás a történet hiteles előadásának egyetlen feltétele. Kiss <br /> Noémi fájdalmon, félelmen és szereteten átszűrt írása új nyelvet teremt, <br /> amely segítségével mindenki számára elérhetően ábrázolja az életet adó <br /> anya és gyermekei titokzatos világát. <i>(Magvető Kiadó)</i> <br /><br /> <i><img src="http://mno.hu/data/cikk/1/20/25/63/cikk_1202563/ikeranya_borito.jpg" border="0" alt=""/></i> <br /><br /> <b>Rubin Szilárd: Zsebtükör</b> <br /> Egy kötet, amely nem elsősorban az esztétikai értékei, <br /> sokkal inkább a szövegek különlegessége miatt került be a válogatásba. <br /> Rubin Szilárd a magyar irodalom egyik későn felfedezett alkotója, aki a <br /> megérdemelt hazai figyelmet és sikert már nem élhette meg. Az 1963-ban <br /> megjelent Csirkejáték című műve a magyar próza egyik legfontosabb <br /> alkotása, ennek felismeréséhez azonban a 2000-es évekig kellett várni – <br /> akkor is a német fordítás tette egy csapásra híressé a regényt. Nem <br /> kevésbé izgalmas az író monográfusa, Keresztesi József által <br /> összeállított, Aprószentek című posztumusz dokumentumregény sem, <br /> amelyben egy sorozatgyilkosság nyomába ered a szerző, már-már mániás <br /> alapossággal. A Zsebtükör is Keresztesi József munkáját dicséri. A <br /> kötetbe Rubin hagyatékban maradt munkái kerültek: versek, levelek, <br /> prózatöredékek. A szövegek értékét az életmű éppen folyamatban lévő <br /> feltárása és értékelése adja. A Zsebtükört olvasva részeseivé válhatunk <br /> egy jelentős életmű felfedezésének. <i>(Magvető Kiadó)</i> <br /><br /> <i><img src="http://mno.hu/data/cikk/1/20/25/63/cikk_1202563/rubin-zsebtukor.jpg" border="0" alt=""/></i> <br /><br /> <span style="font-size:16pt;"><b>Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv</b></span> <br /><br /> Nehéz megtalálni a megfelelő szavakat Takács Zsuzsa <br /> kötetéhez. A négy ciklusból álló mű az elmúlás, a szenvedés és a gyász <br /> témáit járja körül. A különféle szerepekbe bújó lírai én megszólalása <br /> egyedivé, utánozhatatlanná teszi a verseket, az egyszerű fogalmak nem <br /> képesek megragadni a szabad verselés játékossága ellenére is elégikus <br /> hangot. Szerepek elevenednek meg a kötetben: Keresztes Szent János, <br /> Teréz anya, és előkerülnek a mesterek: Weöres, Dosztojevszkij, Kálnoky, <br /> Petri György, a Gyász előérzete című részben pedig egy haldoklás <br /> képeinek kollekciója. Tiltott nyelven ír, így minden szó bűn. És egyben <br /> lehetőség, hogy felfedezzünk valamit, amire az engedélyezett, mindennapi <br /> nyelvünkben sosem találnánk rá. Ha mást nem, hát a lehetőséget magát: <br /> „És akkor élhettünk volna úgy, / mint a fényérzékeny növények: / fölfelé <br /> törekedve. Élhettünk / volna úgy, mintha éltünk volna”. <i>(Magvető Kiadó)</i> <br /><br /> <i><img src="http://mno.hu/data/cikk/1/20/25/63/cikk_1202563/Takacs_Zsuzsa_borito.jpg" border="0" alt=""/></i> <br /><br /> <span style="font-size:16pt;"><b>Centauri: Jégvágó</b></span> <br /><br /> Az irodalmi élettől távol maradó, titokzatos Centauri <br /> 2006-ben publikált először, azóta őrzi inkognitóját. Két <br /> novelláskötetének magabiztos, újszerű, egyedi hangja sokakat zavarba <br /> hozott, annál is inkább, mert nem lehetett arcot társítani a rejtélyes <br /> névhez. Öt év hallgatás után az író idén első regényével jelentkezett. A <br /> Jégvágó továbbra is őrzi a titkot, Centauri nem leplezi le magát – a <br /> hagyományos értelemben. A regény ugyanis bizonyos szempontból mégis <br /> leleplező erejű: pontosan felidézi a szerző prózai világát, vagyis <br /> eltéveszthetetlenül centauris. Az írói (ál)név véglegessé vált, <br /> megszilárdult. A regény ugyanakkor jóval több, mint a korábbi munkák <br /> felidézése. A Jégvágó egy szokatlanul nyers, felpörgetett történet, <br /> amely egyszerre idegen, és mégis rendkívül ismerős. Mintha egy <br /> ízig-vérig észak-amerikai prózát a szerző nyakon öntött volna egy adag <br /> latin mágiával, és mindezt magyar nyelven, a magyar olvasó valóságát <br /> szem előtt tartva formálta volna regénnyé. A végeredmény egy különleges, <br /> letehetetlenül izgalmas regény, az év egyik különleges meglepetése. <i>(Magvető Kiadó)</i> <br /><br /> <i><img src="http://mno.hu/data/cikk/1/20/25/63/cikk_1202563/centauri_jegvago.jpg" border="0" alt=""/></i> <br /><br /> <span style="font-size:16pt;"><b>Borbély Szilárd: Nincstelenek – Már elment a Mesijás?</b></span> <br /><br /> Borbély Szilárd könyve a legtöbb irodalmi lista élén <br /> végzett idén, nem véletlenül. A kilátástalan mélyszegénység ábrázolása a <br /> puszta szenvedésen keresztül az emberi létezés olyan szintjeire <br /> kalauzolja az olvasót, ahová önmagától sohasem jutna el. A nyomor <br /> megjelenítése nem előzmény nélküli a magyar irodalomban. Móricz <br /> Zsigmondtól Tar Sándoron át Krasznahorkai Lászlóig számtalan szerző <br /> hátborzongató történeteit olvashatjuk a legtöbbünk által ismert létezés <br /> alatt élők sorsáról. A boldogtalanság azonban valahogy mégis egyedi, <br /> mindenkinél máshogyan szól. Borbély Szilárd művei esetében a nyomor a <br /> szenvedésben megbúvó oltalom miatt válik különlegessé. A Nincstelenek <br /> egy falusi család története a 60-as, 70-es évekből, amelyet egy tízéves <br /> kisgyerek elbeszélésében hallhatunk – vagyis, ha lehet, még a <br /> mélyszegénységnek is a legmélyéről. Az értelmezés persze az olvasótól <br /> függ, ha úgy akarjuk, a megváltás elmarad, de ha hiszünk benne, hogy a <br /> nyomorba ragadtak kiszakadhatnak kilátástalan helyzetükből, akkor <br /> felfedezhetjük a nincstelenségben a reményt. A szövegben legalábbis. <i>(Kalligram Kiadó)</i> <br /><br /> <i><img src="http://mno.hu/data/cikk/1/20/25/63/cikk_1202563/Borbely_Nincstelenek.jpg" border="0" alt=""/></i> <br /><br /> <span style="font-size:16pt;"><b>Ágh István: Összegyűjtött versek I–II.</b></span> <br /><br /> Egy jelentős magyar költészeti életmű összefoglalását adja <br /> Ágh István Összegyűjtött versek című, kétkötetes válogatása. A Hetek <br /> költőcsoportjához tartozó Ágh István idén 75 éves, hatvan esztendős <br /> életpályát tudhat maga mögött. Ezeknek az évtizedeknek a verstermését <br /> szerkesztette most össze, a régebbi versekbe néhol bele is javítva, vagy <br /> akár teljesen átírva azokat, és egy kötetnyi új verset is csatolt. <br /> Költészetében meghatározó az élmény, az élményre való emlékezés; az, <br /> hogy a konkrét tapasztalatokat tágabb összefüggésrendszerbe, magasabb <br /> dimenzióba helyezi át. Ez igaz a történelmi tapasztalatokra is, 1956-ról <br /> és az ekkor átélt sortűzről például számos verse szól. Kései <br /> költészetében megszaporodnak a kevésbé élményszerű, inkább egyetemes <br /> létkérdéseket feszegető, az idő múlásával és az elmúlás gondolatával <br /> szembenéző költemények. <i>(Nap Kiadó)</i> <br /><br /> <i><img src="http://mno.hu/data/cikk/1/20/25/63/cikk_1202563/agh-istvan---osszegyjtott-versek-i-ii---ukh-2013.jpg" border="0" alt=""/></i> <br /><br /> <span style="font-size:16pt;"><b>Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a halálcsillag</b></span> <br /><br /> Cserna-Szabó András keserédes „unortodox love storyja” az <br /> első regény volt az eddig rövidprózában utazó szerző tollából. Két <br /> szálon futó történet született a boldogtalan Emlék Bundás <br /> Budapest–Pécs–Kolozsvár–Horvátország négyszögben játszódó kalandjai és <br /> egy (szintén) szomorú véget érő vadnyugati történet összefésülésével. A <br /> bűnös mindenütt a szerelem, amely Cserna értelmezésében rettenetes, <br /> felemelő és röhejes egyszerre. Olyan téma, amihez csak fekete humorral <br /> lehet nyúlni. A szereplők többsége annyira lehetetlen, hogy már a puszta <br /> létezésük is részvétet ébreszt az olvasóban. Megértéssel figyeljük <br /> csetlés-botlásukat, és örülünk, ha legalább egy időre sikerül egymásra <br /> találniuk. <i>(Magvető Kiadó)</i> <br /><br /> <i><img src="http://mno.hu/data/cikk/1/20/25/63/cikk_1202563/Cserna_boritoNagy.jpg" border="0" alt=""/></i> <br /><br /> <span style="font-size:16pt;"><b>Márai Sándor: Hallgatni akartam</b></span> <br /><br /> Más fontos posztumusz kötetek – Hajnóczy Péter, Rubin <br /> Szilárd, Weöres Sándor művei – mellett az év irodalomtörténeti <br /> szenzációja volt az eddig nyomtatásban soha meg nem jelent Márai-kötet, a <br /> Hallgatni akartam. Az Egy polgár vallomásai harmadik részébe szánt, <br /> időrendben a Föld, föld!... című kötetet megelőző fejezeteket naplója <br /> tanúsága szerint azért nem adta ki a szerző, mert nem akarta „a <br /> magyarság vádiratát” külföldön megjelentetni. Márai valóban nem fest túl <br /> hízelgő képet az anschluss utáni Magyarországról. A polgári értékek <br /> eltűnéséről szól a Hallgatni akartam. Márai nem tudja felhőtlen örömmel <br /> szemlélni a Felvidék, és ezen belül szülővárosa, Kassa visszacsatolását <br /> sem, mert azt éli meg, hogy a felvidékiek által „anyásoknak” nevezett <br /> anyaországi hivatalnokok és a hadsereg bevonulásával sem ezek a polgári <br /> értékek érkeznek vissza a korábban elcsatolt országrészbe. <i>(Helikon Kiadó)</i> <br /><br /> <i><img src="http://mno.hu/data/cikk/1/20/25/63/cikk_1202563/Marai.jpg" border="0" alt=""/></i> <br /><br /> <b>Szőcs Géza: Carbonaro – Ha polip szuszog Kolozsvárott</b> <br /> Carbonaro írja Szőcs Géza Kolozsvár-történeteit. A régi <br /> álnév alatt az író-költő egy saját Kolozsvár-valóságot oszt meg velünk, <br /> pontosabban Sziveri Jánossal. A vajdasági költőt nem sokkal a halála <br /> előtt látogatta Szőcs, most a Sziveri vigasztalására kitalált <br /> történeteket gyűjtötte kötetbe. Nevezhetjük akár mágikus realizmusnak <br /> is. Carbonaro nagy fantáziával és kultúrtörténeti tudással felépített <br /> világa valahol a valóság és a mesék határán egyensúlyozik. A párbeszédes <br /> forma a közös mesemondás spontaneitását kölcsönzi a szövegeknek. A <br /> második kötet a szerző és Sziveri János „valódi” kapcsolatát <br /> dokumentálja fényképek, dokumentumok és egymásra reflektáló írások <br /> összegyűjtésével. <i>(Méry Ratio Kiadó)</i> <br /><br /> <i><img src="http://mno.hu/data/cikk/1/20/25/63/cikk_1202563/Szocs.jpg" border="0" alt=""/></i> <br /><br /> <span style="font-size:16pt;"><b>Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd</b></span> <br /><br /> Kondor Vilmos az utóbbi évek egyik legérdekesebb irodalmi jelensége. <br /> Álneves szerző, aki majdhogynem a semmiből teremtette meg <br /> Budapest-sorozatával a hamisítatlan magyar történelmi krimi műfaját, <br /> regényei középpontjába egy olyan figurát – Gordon Zsigmondot, az <br /> Amerikából hazatelepült elszánt bűnügyi tudósítót – helyezve, aki méltán <br /> vált a közönség és a kritika egy részének kedvencévé. A rajongók <br /> legnagyobb bánatára Gordon figurájától tavaly búcsút vett megteremtője, <br /> ugyanakkor jó hír lehet, hogy nem kellett sokat várni, hogy újabb <br /> Kondor-regény kerüljön a könyvespolcokra. Krimi helyett ezúttal <br /> kalandregény, szűkszavú, bokszrajongó bűnüldöző helyett egy fiatal, <br /> autóbolond katonatiszt várja az olvasókat. Ami viszont közös: a <br /> történelemkönyvekből ismert korszak – a második világháborús kiugrási <br /> kísérlet időszaka – hétköznapjai ezúttal is pergő párbeszédekkel és <br /> különös karakterekkel tűzdelt történetben elevenednek meg. <i>(Agave Könyvek)</i> <br /><br /> <i><img src="http://mno.hu/data/cikk/1/20/25/63/cikk_1202563/Kondor.jpg" border="0" alt=""/></i> <br /><br /> <span style="font-size:16pt;"><b>Kötter Tamás: Rablóhalak</b></span> <br /><br /> A magyar irodalom mennyiségi mutatóira nem lehet panasz, sokak <br /> szerint a minőség terén sincs szégyenkezni valónk, ám kétségkívül van <br /> még helye az új hangoknak. Persze kicsit a kulturális komplexusainkról <br /> is tanúskodik, hogy Kötter Tamás debütáló novelláskötete kapcsán rögtön <br /> külföldi írókhoz – Bret Easton Ellishez és Michel Houellebecq-hez – <br /> igyekeznek őt hasonlítani neves magyar kollégái a fülszöveg ajánlóiban. <br /> Persze tény, hogy a budapesti elit viselt dolgait tollhegyre tűző <br /> szövegekben felfedezhetőek ilyen ízek – Ellis szenvtelen iróniája és <br /> Houellebecq kegyetlen líraisága –, csakhogy Kötter nagyon is egyéni – <br /> minőségi, elegáns és jó szabású – stílusba öltözteti a valós <br /> megfigyelésekből táplálkozó látleleteit. Szex, korcs vágyak, önbecsapás, <br /> sznobéria, kisstílűség, felszínesség és üres, semmitmondó párbeszédek – <br /> a valóság nem éppen vonzó, de mindennapos tapasztalata köszön vissza a <br /> lapokról. <i>(Pesti Kalligram Kft.)</i> <br /><br /> <i><img src="http://mno.hu/data/cikk/1/20/25/63/cikk_1202563/Kotter.jpg" border="0" alt=""/></i> IRODALOM tokio170 http://irodalom.ucoz.hu/forum/3-3-1