Irodalom Online

Így nyír ki minket a munka

tokio170 — Mon, 11 Jan 2016 15:17:05 GMT

Lehet, hogy a munka nemesít, de a fordítottja is igaz, és sorra születnek a kutatások arról, hogy mennyire ártalmas lehet az egészségre. A káros tényezők és szokások tárháza kimeríthetetlen, sokszor pedig saját rossz szokásaink bosszulják meg magukat.

A kanadai Dole élelmiszeripari cég legújabb felmérésében résztvevő emberek közül sokan az oly sokszor emlegetett káros tényezőket sorolták fel. A megkérdezettek 28 százaléka például úgy érzi, hogy a rossz munkakörnyezet károsan hat az egészségükre, 25 százalékuk pedig a stresszre panaszkodott. Előkelő helyen szerepelnek azok a kollégák is, akik szívesen keserítik meg mások életét, és néha kifejezetten terrorizálják embertársaikat - írja a Daily Mail.

Munka az evés kárára

A káros hatások miatt sokan rossz szokások rabjai lesznek, minden negyedik ember naponta legalább egyszer fojtja bánatát valamilyen édességbe (keksz vagy csokoládé), és az átlag naponta három teát vagy kávét iszik. Ami még rosszabb, a dolgozók fele munkaidő alatt egyáltalán nem megy ki a friss levegőre, és még ebédidőben sem hagyja el az irodát. „A legjobb szándék vezérel minket, amikor az asztalunknál étkezünk, de azok az ételek, amiket ilyenkor eszünk súlyosbítva a többi rossz szokással csökkentik a hatékonyságot, egy feladatot hosszabb idő alatt tudunk csak elvégezni” – nyilatkozta Amanda Hamilton táplálkozás szakértő.
Ezért is ajánlják, hogy a fiókunkban vagy a táskánkban tároljunk olyan egészséges nassolnivalókat, amelyeket bátran elfogyaszthatunk, ha két étkezés között már nem bírunk magunkkal. Ha felkészülünk az éhségrohamokra, akkor nem kell elmenni az automatához vagy a kisboltba, ahonnan a kevésbé egészséges verziókat szerezzük be tábla csoki vagy zacskó chips formájában. Arról se feledkezzünk meg, hogy a tea és a kávé kis mennyiségben segíthet átvészelni a napot, de 2-3 csészénél nem ajánlott többet fogyasztani, és délután négytől lehetőleg már ne is igyunk ilyen pörgető hatású italokat.

Munka az ivás és pisilés kárára

Ebben eddig nincs semmi új, de itt nincs vége: a megkérdezettek 41 százalék még a mosdóba sem megy ki, vagy mert szorít a határidő, vagy mert szeretné, ha a főnök látná, hogy egy pillanatra sem lehet kizökkenteni a
munkából. Ezzel azonban csak maguknak ártanak. Persze az input oldallal is vannak gondok, a megkérdezettek közel fele még a szomját sem csillapítja, vagy mert el is feledkezik róla, vagy mert az ivás is mekkora időpazarlás. Ők csak arról feledkeznek meg, hogy ha nem iszunk eleget, épp a koncentrálóképesség csökken. Pedig a megoldás egyszerű: legyen mindig elérhető közelségben egy palack ásványvíz. Ha így sem bízunk abban, hogy tartani tudjuk magunkat az előírt mennyiséghez, akkor jelöljük be a palackon, hogy adott idő alatt mennyit kell meginni, esetleg állítsunk be figyelmeztetést a telefonunkon. Igen, ez nagyon dedós, sőt, néha kifejezetten idegesítő módszer, de ha más nem hat, akkor nincs mese; és idővel, ha már hozzászoktunk a rendszeres iváshoz, el is hagyható.

A szabotőr és terrorista munkatársak

A floridai Medi-Weightloss Clinics felmérése szerint a minket körülvevő emberek közül a kollégák tudják a legkönnyebben szabotálni az egészséges életmód irányába tett próbálkozásainkat. A munkatársak ugyanis könnyen cikizni kezdenek, ha valaki nem akar velük együtt nassolni, esetleg ellenségként tekintenek a soványabb munkatársra, vagyszemélyeskedő kérdéseket tesznek fel, gúnyolódnak, amikor szerencsétlen fogyókúrázó nemet mond, és így tovább.
Ennél sokkal komolyabb probléma, ha a velünk együtt dolgozók szabályosan terrorizálják munkatársaikat. Egy felmérés szerint a magyar munkavállalók 7-8 százaléka volt már munkahelyi pszichoterror áldozata, és a valós érték ennél minden bizonnyal jóval magasabb – írtuk egy korábbi cikkünkben. „Leggyakrabban egy személyes konfliktus, egy negatívan értékelt benyomás, esetleg egy pletyka a kiindulója a mobbingnak. Néha elég valamilyen testi (pl. jelentős túlsúly), készségbeli (dadogás), vagy személyiségbeli hiányosság (például félénkség), vagy éppen erősség (pl. fizikai vonzerő, ambiciózusság), amely alapján az illetőt hátrányosan ítélik meg. Sajnos másodpercek elegek ahhoz, hogy összeálljon egy első benyomás, azonban onnan kitörni már lényegesen több időt vesz igénybe" – nyilatkozta a Díványnak Szabó Vivien HR tanácsadó, pszichológus.
A Business Insider arra is rájött végre, hogy a csapatépítés és a motivációs mítingek is lehetnek károsak: attól ugyanis, hogy rá akarnak venni, hogy lelkesedjünk valami iránt, amivel annyira nem tudunk azonosulni, az egész csak visszájára fordul, és az alkalmazottak csak még depressziósabbak lesznek.

Fotó: Valuska László

Az ülőmunka Ha valaki naponta több mint hat órát tölt ülve, akkor 40 százalékkal nagyobb az esélye annak,
hogy 15 éven belül meghal, mint annak, aki kevesebb, mint három órát csücsül, és az ülőmunkát végzőknél kétszer akkora az érrendszeri betegségek előfordulása, mint azoknál, aki állnak munka közben – állítják a szakemberek. „Ez az életmód rossz tartást, izomerő-csökkenést eredményezhet , amely gyakran vezet hátpanaszok kialakulásához. Helytelen testtartás következtében a nyak-vállöv izmai túlterhelődnek, feszessé, fájdalmassá válhatnak. A helytelen ülőtartás terheli a porckorongokat, a csigolyák ízületeit, szalagokat, izmokat is. A mellkaskitérés is beszűkülhet, ezáltal nehezebb mély levegőt venni. A rossz tartás következtében izmainkat nem rendeltetésszerűen használjuk, így idővel megrövidülnek, és már nem tudják betölteni támasztó funkciójukat. Az ülőmunkánál a gerinc élettani görbületeinek megtartására kell törekednünk. Tartós ülésnél keringésünk is romolhat, az alsó végtag ízületei is fájdalmassá válhatnak, ezért is szükséges a mozgás” - nyilatkozta Lévai Gyöngyi gyógytornász, akinek segítségével össze is gyűjtöttünk pár tippet,
amivel javíthatunk az arányokon.
Persze az sem mindegy, hogyan használjuk az egeret, hogyan tartjuk a telefont és mennyit gépelünk, az utóbbi például ínhüvelygyulladáshoz vezethet, a folyamatos monitorbámulást pedig a szemünk sínyli meg. A nem megfelelő munkakörnyezet Nem biztos, hogy jót tesz az, ha nyitott terű irodában dolgozunk. "Mostanában sok helyen nagy termekben dolgoznak az emberek. Ugyan a nagy légtérnek megvannak az előnyei, de alapvetően ez is stresszforrás. Érdekes megfigyelni, hogy az emberek hogyan védekeznek. Sokan polcokat, virágokat visznek be, kvázi kis szobácskákat alakítanak ki. Kell az a kis intim tér, ahol komfortosan érzi magát az ember" – nyilatkozta korábban a Díványnak Kiszeljov Andrej pszichológus, aki szerint ez a helyzet hasonlít ahhoz, mint amikor valaki nagycsaládban él.
De ez csak a kezdet, a folyamatos megvilágítás megzavarja a biológiai óránkat, ha nem tisztítják megfelelően a légkondícionálókat, szintén megbetegedhetünk és az iroda tele van mocskosabbnál mocskosabb helyekkel. „Az emberek tisztában vannak azzal, hogy a mosdóban milyen veszélyek leselkednek rájuk, de más helyiségeknél nem figyelnek ennyire, pedig gépelés, kávéfőzés és ebédmelegítés közben is szennyeződnek a felületek” - figyelmeztetett Charles Gerba, az Arizoniai Egyetem munkatársa.

És hallott már a beteg épület szindrómáról? Az Index cikke szerint a "sick building syndrome" (SBS) a WHO által 1986 óta elismert tünetegyüttes, ennek ellenére még ma is kissé misztikus jelenségként kezeli az orvostudomány. Beteg épület szindrómáról beszélhetünk, ha egy létesítményben jelenlevő szennyezőanyagok közül egyik mennyisége sem közelíti meg az előírt egészségügyi határértékeket, de hatásuk összeadódva mégis kellemetlen tüneteket idéz elő. Persze nemcsak az irodisták egészsége forog kockán, egy olasz felmérés szerint a férfiaknál húszból egy tüdőrákot a munkahelyi ártalom okozhat, és a szakmák közül a legveszélyesebbnek a kerámiaipar, a téglagyártás és a fémművesség bizonyult a szakmák közül. Minden, ami stresszt okoz Persze a fent említett példák mellett is hosszasan lehetne sorolni, hogy mi vezethet munkahelyi stresszhez, és mint tudjuk, a stressz nagy mennyiségben az élet minden területén visszaüt. „A családorvosok azt mondják, hogy a hozzájuk forduló páciensek 80 százalékánál a betegségek hátterében a stressz áll, és itt most a megfázástól kezdve az infarktusig mindent beleszámolunk.
Természetesen náthát nem okozhat a stressz, ez az előbbi adat inkább azzal magyarázható, hogy az egzisztenciális szorongás felülírja az egészségért való aggódást. Az embereket nem érdekli, hogy mi is van
velük, csak az a fontos, hogy legyen munkájuk" – mondta Kiszeljov Andrej, aki akkor sajnos arról nem tudott pontos adattal szolgálni, hogy a munkahelyi stressz Magyarországon hány embert érint napi szinten. Egy friss felmérés szerint egyébként az idősebb, budapesti, marketing területen dolgozó férfiaknak a legkisebb, és a fiatal, szabolcsi, háztartásbeli nőknek a legnagyobb a stresszkockázatuk.

Forrás: Dívány.hu

Hawking: Nincsenek is fekete lyukak

tokio170 — Thu, 31 Dec 2015 12:44:24 GMT

Stephen Hawking eldobja magától életművét, amelyben a fekete lyukakról szóló elméleteknek igencsak jelentős szerepe van? Nem egészen: a Cambridge Egyetem világhírű fizikusa, a legismertebb és legnépszerűbb élő tudós a világon egy kétéves paradoxont próbál megoldani, amely akkoriban felforgatta a tudományos közéletet. Közben megtudhatjuk azt is, mi a közös a fekete lyuk és az időjárás-előrejelzés között.

Nincsenek fekete lyukak, legalábbis abban az értelemben, ahogyan eddig gondoltunk rájuk – ha egy viszonylag ismeretlen fizikus jön elő ezzel a vakmerő elmélettel, valószínűleg csak legyint rá a tudományos élet. De mi van akkor, ha Stephen Hawking, a modern feketelyuk-elmélet egyik atyja állítja ezt? Ilyenkor már érdemes megállni egy pillanatra.

Az általánosan elfogadott elmélet szerint a fekete lyuk egy olyan óriási sűrűségű égitest, amelynek hatalmas tömege miatti gravitációja akkora, hogy úgynevezett eseményhorizont alakul ki körülötte. Az eseményhorizont az általános relativitáselméletben a téridőnek egy olyan határfelülete, amelyből nem jut ki semmi, még a fény sem. Egyszerűen szólva: az eseményhorizont miatt fekete a fekete lyuk, hiszen ha még a fényt is visszatartja a gravitáció, akkor feketének látjuk. Mint egy kozmikus egyirányú út, ahol minden bejuthat, de semmi sem jön ki.

Jelenség	Általános relativitáselmélet	Kvantumfizika
Fekete lyuk	Kozmikus egyirányú út: minden bejut, semmi nem jut ki	Kiszökhet az energia és az információ
Eseményhorizont	Az eseményhorizont és a fekete lyuk határa ugyanaz	Az eseményhorizont és a látszólagos horizont nem feltétlenül esik egybe
Szerencsétlen űrhajós	Teste spagettiszerűen megnyúlik az eseményhorizonton	Beleütközik a tűzfalba és elég

Stephen Hawking most ennek az eseményhorizontnak a létét kérdőjelezi meg. Tanulmányát az arXiv.org-ra töltötte fel a címe pedig Információmegőrzés és időjárás-előrejelzés fekete lyukaknak. A cím maga is magyarázatra szorul, de ehhez előbb el kell magyaráznunk Hawking korábbi elméletét.

Valami szökik a fekete lyukból?

Az általános relativitáselméletben semmi nem szökik ki a fekete lyukból – magyarázza Hawking. A kvantumfizikai törvények ugyanakkor azt mondják, az energia és az információ mégiscsak meg tud szökni a fekete lyukból.

Ennek az ellentétnek a feloldásával és pontos magyarázatával még adósok a fizikusok, hiszen olyan teóriára van szükség ehhez, amely egyesíti a gravitációs elméletet és a kvantumfizikát. Ilyen általános elmélet azonban még nincs, a fizikusok pedig próbálnak újabb és újabb elméletekkel előállni egyes jelentésekre, amelyek feloldhatják az ellentmondásokat.

Mit jelent az, hogy valami szökik a fekete lyukból? Stephen Hawking még 1974-ben azt állította, hogy amikor egy fekete lyuk létrejön, energiát kezd el kisugározni, és folyamatosan veszít a tömegéből. A kvantumfizika törvényeiből azt a következtetést vonta le, hogy a fekete lyukaknak hőmérsékletük van, tehát hőmérsékleti sugárzást bocsátanak ki, így veszítenek a tömegükből, és fokozatosan eltűnnek. Az elmélet némi pontosítás után mára elfogadottá vált a fizikusok körében, ma Hawking-sugárzásnak nevezik ezt a jelenséget.

A szivárgással a fekete lyukba bekerült információ is meg tud szökni, de roncsolt formában. Ha beleugrunk a fekete lyukba, minden információ meglesz arról, hogy nézünk ki, de felismerhetetlen állapotban. Olyan ez, mint az időjárás – és itt térünk vissza Hawking új elméletének címéhez. Elméletben pontosan meg lehetne jósolni, hogy milyen lesz az időjárás, hiszen meg tudjuk szerezni a szükséges információt, a gyakorlatban azonban ez túl bonyolult, ha pontosak akarunk lenni. Bonyolultabb a kiszökő információkból előállítani az eredetit, mint egy elégetett könyv hamujából rekonstruálni magát a könyvet.

Szerencsétlen űrhajós

Lépjünk tovább, de a szivárgásra emlékezzünk, mert még visszatérünk rá később. Nézzünk egy klasszikus példát, ami sok kérdést felvet a fekete lyukak mibenlétével kapcsolatban, és amire maga Hawking is utal a tanulmányában. Mi történik a fekete lyukba eső űrhajóssal?

Egészen Albert Einsteinig kell visszamennünk ahhoz, hogy ezt elmagyarázzuk. Az eseményhorizont elmélete szinte az általános relativitáselméletig nyúlik vissza. 1916-ban Karl Schwarzschild német csillagász bebizonyította, hogy az eseményhorizont matematikailag következik az általános relativitáselméletből. Az eseményhorizont szót is ő használta először; arra értette, hogy ha egy csillag a saját gravitációja miatt összehúzódik, akkor a szökési sebesség eléri, majd meghaladja a fénysebességet, vagyis egy ilyen égitestről a fény sem tud távozni. Érdekesség, hogy Schwarzschild még elképzelhetetlennek tartotta az ilyen égitestek létezését a valóságban, csak évekkel később mutatták ki a fekete lyukak létét.

Az általános relativitáselméletben egy fekete lyukba eső űrhajós ez eseményhorizont eléréséig semmit nem érez. Megnyúlik a teste, mivel a feje és a lába közötti gravitációs erő teljesen más lesz. A szerencsétlen űrhajós végül szétszakad, és teste a fekete lyukba hullik. Nagyon hosszú ideig ez volt az általánosan elfogadott elmélet.

A kvantumfizikával azonban összeegyeztethetetlen ez az elmélet. Két évvel ezelőtt, 2012-ben egy teljesen új teóriával állt elő Joseph Polchinski, a Santa Barbara-i Elméleti Fizikai Intézet húrelmélettel foglalkozó fizikusa. Szerinte a fekete lyukakba eső űrhajós nem nyúlik meg, mint egy spagetti, hanem egyszerűen elég az eseményhorizont közelében lévő tűzfalban. A kvantummechanika törvényei szerint ott ugyanis elemi részecskéknek kell nyüzsögniük, hiszen a fekete lyuk felé is halad anyag és szökik is onnan, vagyis valahol ezeknek a részecskéknek találkozniuk kell. Ez a nyüzsgés forró héjat alkothat, amelyet tűzfalnak neveztek el.

Polchinski elmélete tökéletesen megfelelt a kvantumfizika törvényeinek, de ellentmond az általános relativitáselméletnek. Utóbbi szerint ugyanis mindegy, hogy hova zuhan a test, jelen esetben az űrhajós. A szabadesésben haladóra ugyanis mindenhol egységesen hatnak a fizika törvényei, mindegy, hogy fekete lyukba esik, vagy éppen a csillagközi térben lebeg. Az einsteini fizika szerint ebből a szempontból az eseményhorizontnak teljesen átlagos helynek kellene lennie.

Látszólag nincsenek

Itt lép képbe Hawking, aki megpróbálja feloldani az előbb felvázolt ellentétet, egy harmadik lehetőséget vázolva fel. Változatlanul hagyja a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet törvényeit, ehelyett azt állítja, hogy a fekete lyukaknak nincsen eseményhorizontja, amely tűzfalat alkothatna. Mégpedig azért, mert a fekete lyukak körüli téridő olyan vadul fluktuál, hogy nem hoz létre éles határvonalat. Az eseményhorizont helyett ő egy látszólagos horizontot képzel el: ez az a határ, ahonnan a fény nem tud kiszökni. Az általános relativitáselméletben a fekete lyuk széle és az eseményhorizont egy és ugyanaz, mert ebben a világban a fekete lyuk ugye változatlan, a kiszökni próbáló fény nem tudja elhagyni a fekete lyukat, örökre benne marad.

Más a helyzet akkor, amikor a fekete lyuk mérete változik a beáramló és kiszivárgó részecskék miatt. Ha tehát több anyag jut a fekete lyukba, akkor az eseményhorizont megdagad, és nagyobbra nő, mint a látszólagos horizont. Ha a Hawking-féle sugárzás miatt a fekete lyuk veszít tömegéből, vagyis összemegy, akkor elméletben az eseményhorizont kisebb lehet, mint a látszólagos horizont.

Hawking új elmélete tehát azt mondja ki, hogy a látszólagos horizont az igazi határ. És ebből következik a címben említett állítás is, hogy az eseményhorizont hiánya azt jelenti, hogy valójában nincsenek fekete lyukak – legalábbis abban az értelemben, hogy a rendszerből nem tud kiszökni a fény.

Mit szólnak a kollégák?

Stephen Hawking tanulmánya nagyon rövid, csak néhány soros, nem támasztják alá számítások, így egyelőre nehéz következtetéseket levonni belőle. De a területtel foglalkozó fizikusok felkapták a fejüket, és reagáltak rá. A Nature több elméleti fizikust megkérdezett Hawking felvetéséről. Don Page, az edmontoni Alberta Egyetem fizikusa már régóta foglalkozik a fekete lyukak kutatásával, a hetvenes években Hawkinggal is együtt dolgozott. Szerinte elfogadhatónak hangzik a Hawking által felvázolt kép, ráadásul nem is hangzik olyan radikálisnak, mint elsőre gondolnánk. De ezek nagyon erősen kvantumfizikai körülmények, ráadásul még arról sincs teljes egyetértés, hogy mi a téridő, arról nem is beszélve, hogy tényleg létezik-e olyan terület, amit eseményhorizontnak nevezhetünk.

Page alapvetően elfogadja Hawking elméletét, hogy egy fekete lyuk létezhet eseményhorizont nélkül, de szerinte kérdéses, hogy ez megoldja-e a tűzfalparadoxont. Hiszen a látszólagos horizont is okozhat olyan problémákat, mint az eseményhorizont. Probléma lehet például, hogy a látszólagos horizont akár meg is szűnhet. Ezzel azonban Hawking olyan elméletek előtt nyitja meg az ajtót, amelyek azt is állíthatják, hogy a fekete lyukból bármi kiszökhet.

Hawking semmit nem írt arról, hogy a látszólagos horizont eltűnhet, de Don Page továbbgondolva az elméletet azt állítja, hogy ha ez a látszólagos horizont egy olyan méret alá csökken, ahol összemosódik a kvantummechanika és a gravitációs hatások, akkor valószínűsíthető az eltűnése. Ezen a ponton minden előkerül, ami valaha is a fekete lyukba került, persze nem túl jó állapotban (lásd az információ szökését, amit korábban tárgyaltunk).

És még nincs vége. Ha Hawking elmélete helyes, akkor szingularitás sem létezik a fekete lyukak magjában. A szingularitás azt jelenti, hogy van egy olyan pont, ahol bizonyos fizikai mennyiségek, mint sűrűség, téridőgörbület végtelenné válnak. Ehelyett az anyag csak ideiglenesen marad a fekete lyukakban, folyamatosan közeledik a középpont felé, de soha nem éri el azt és nem roppan össze a középpontban.

Polchinski szkeptikus

Joseph Polchinski, a tűzfalelmélet megalkotója azonban kétségbe vonja, hogy a természetben létezhetnek fekete lyukak eseményhorizont nélkül. Olyan, mintha Hawking felcserélte volna a tűzfalat egy káoszfallal, a végeredmény nagyjából ugyanaz – mondta a New Scientistnek. Az a fajta vad fluktuáció a téridőben, amit Hawking említ, igencsak ritka a világegyetemben. Einstein gravitációs elméletében a fekete lyuk horizontja nem különbözik olyan nagy mértékben az űr többi részétől. Polchinski azt is hozzáteszi, hogy soha nem tapasztaltak még téridő-fluktuációt a szomszédságban (és itt persze a kozmikus szomszédságot érti), ez túl ritka ahhoz.
Hawking korábbi tanítványa, Raphael Bousso, a kaliforniai Berkeley Egyetem elméleti fizikusa szerint az új elmélet azt mutatja, hogy a fizikusok mennyire rémisztőnek találják a tűzfalelméletet. Ugyanakkor ő is óvatosan fogalmaz Hawking feltételezésével kapcsolatban. Az a feltevés, hogy nincsenek olyan pontok, ahonnan nincs visszatérés, bizonyos szempontból sokkal radikálisabb és problémásabb, mint a tűzfalak létezése. Persze az a tény, hogy még negyven évvel Hawking első munkájának megjelenése után is a fekete lyukakról és az információról vitatkoznak, azt mutatja, hogy rendkívüli jelentőségű kérdéskörről van szó.

Forrás: Index

Melyek voltak a 2013-as év legjobb magyar könyvei?

tokio170 — Tue, 31 Dec 2013 03:26:06 GMT

Idén is gazdag felhozatallal örvendeztették meg a magyar
szerzők a közönséget: egy sor fontos kortárs regény mellett verseskötete
jelent meg például Takács Zsuzsának, és összegyűjtött versei Ágh
Istvánnak. Érkezett magyar regény külföldről – a Norvégiában élő Kun
Árpádtól –, új könyvet publikált az álnév mögé rejtőző Centauri, első
regényét jelentette meg a novellista Cserna-Szabó András, Szőcs Géza
pedig szürreális Kolozsvár-mesékkel jelentkezett. Az éves magyar
könyvtermésből válogattunk ki emlékezetes köteteket, a teljesség igénye
nélkül. A lista nem tükröz sorrendet.

Kun Árpád: Boldog Észak

2013 a meglepően új hangok éveként kerülhet be a magyar irodalom
aranykönyvébe. Számos olyan regény, novella vagy verseskötet látott
napvilágot, amelyek addig itthon sosem látott színnel gazdagították az
összképet. Ezek egyike Kun Árpád regénye, amely – a hazai prózai
hagyománnyal szembe menve – a boldogságot választotta témájául.
Főszereplője a hórihorgas Aimé, a félig francia, félig benini kórházi
ápoló, aki a messzi Északon, a norvég fjordok között talál rá a
boldogságra. A különleges érzékenységgel felépített történet az emberi
létezés törékenységén, az elmúlás szükségszerű fájdalmán keresztül jut
el a tökéletes harmóniához. A Boldog Északot olvasva rá kell döbbennünk,
hogy nemcsak a nyomor és az erőszak, hanem a szépség és a szeretet is
lehet izgalmas, érdekfeszítő. Giccsmentesen, kellő iróniával és
önreflexióval megalkotott páratlan regény Kun Árpád munkája, amely
vitathatatlanul az év egyik legfontosabb kötete. (Magvető Kiadó)

Kiss Noémi: Ikeranya

Kiss Noémi írásai mellett sosem lehet elmenni szó nélkül. Rendkívül
erőteljes prózanyelve mindenképpen hatással van az olvasóra, akár ráérez
és elfogadja ezt a sokszor bántó nyíltsággal elénk tárt világot, akár
nem. Az Ikeranya úgy illeszkedik eddigi munkái sorába, hogy közben
radikálisan újraértelmezi a korábbiakat. A „Magzatpróza” műfaji
megjelölésű kötet egy anya és iker gyermekeinek története a
fogantatástól az első születésnapig – és egyszerre egy szöveg, az
anyaságot megélő szerző által írt szöveg születésének története is. A
valóság és fikció közötti átmenet játéka így minden korábbinál komolyabb
szabályok szerint zajlik. Az őszinte – néha már-már kíméletlen –
kitárulkozás a történet hiteles előadásának egyetlen feltétele. Kiss
Noémi fájdalmon, félelmen és szereteten átszűrt írása új nyelvet teremt,
amely segítségével mindenki számára elérhetően ábrázolja az életet adó
anya és gyermekei titokzatos világát. (Magvető Kiadó)

Rubin Szilárd: Zsebtükör
Egy kötet, amely nem elsősorban az esztétikai értékei,
sokkal inkább a szövegek különlegessége miatt került be a válogatásba.
Rubin Szilárd a magyar irodalom egyik későn felfedezett alkotója, aki a
megérdemelt hazai figyelmet és sikert már nem élhette meg. Az 1963-ban
megjelent Csirkejáték című műve a magyar próza egyik legfontosabb
alkotása, ennek felismeréséhez azonban a 2000-es évekig kellett várni –
akkor is a német fordítás tette egy csapásra híressé a regényt. Nem
kevésbé izgalmas az író monográfusa, Keresztesi József által
összeállított, Aprószentek című posztumusz dokumentumregény sem,
amelyben egy sorozatgyilkosság nyomába ered a szerző, már-már mániás
alapossággal. A Zsebtükör is Keresztesi József munkáját dicséri. A
kötetbe Rubin hagyatékban maradt munkái kerültek: versek, levelek,
prózatöredékek. A szövegek értékét az életmű éppen folyamatban lévő
feltárása és értékelése adja. A Zsebtükört olvasva részeseivé válhatunk
egy jelentős életmű felfedezésének. (Magvető Kiadó)

Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv

Nehéz megtalálni a megfelelő szavakat Takács Zsuzsa
kötetéhez. A négy ciklusból álló mű az elmúlás, a szenvedés és a gyász
témáit járja körül. A különféle szerepekbe bújó lírai én megszólalása
egyedivé, utánozhatatlanná teszi a verseket, az egyszerű fogalmak nem
képesek megragadni a szabad verselés játékossága ellenére is elégikus
hangot. Szerepek elevenednek meg a kötetben: Keresztes Szent János,
Teréz anya, és előkerülnek a mesterek: Weöres, Dosztojevszkij, Kálnoky,
Petri György, a Gyász előérzete című részben pedig egy haldoklás
képeinek kollekciója. Tiltott nyelven ír, így minden szó bűn. És egyben
lehetőség, hogy felfedezzünk valamit, amire az engedélyezett, mindennapi
nyelvünkben sosem találnánk rá. Ha mást nem, hát a lehetőséget magát:
„És akkor élhettünk volna úgy, / mint a fényérzékeny növények: / fölfelé
törekedve. Élhettünk / volna úgy, mintha éltünk volna”. (Magvető Kiadó)

Centauri: Jégvágó

Az irodalmi élettől távol maradó, titokzatos Centauri
2006-ben publikált először, azóta őrzi inkognitóját. Két
novelláskötetének magabiztos, újszerű, egyedi hangja sokakat zavarba
hozott, annál is inkább, mert nem lehetett arcot társítani a rejtélyes
névhez. Öt év hallgatás után az író idén első regényével jelentkezett. A
Jégvágó továbbra is őrzi a titkot, Centauri nem leplezi le magát – a
hagyományos értelemben. A regény ugyanis bizonyos szempontból mégis
leleplező erejű: pontosan felidézi a szerző prózai világát, vagyis
eltéveszthetetlenül centauris. Az írói (ál)név véglegessé vált,
megszilárdult. A regény ugyanakkor jóval több, mint a korábbi munkák
felidézése. A Jégvágó egy szokatlanul nyers, felpörgetett történet,
amely egyszerre idegen, és mégis rendkívül ismerős. Mintha egy
ízig-vérig észak-amerikai prózát a szerző nyakon öntött volna egy adag
latin mágiával, és mindezt magyar nyelven, a magyar olvasó valóságát
szem előtt tartva formálta volna regénnyé. A végeredmény egy különleges,
letehetetlenül izgalmas regény, az év egyik különleges meglepetése. (Magvető Kiadó)

Borbély Szilárd: Nincstelenek – Már elment a Mesijás?

Borbély Szilárd könyve a legtöbb irodalmi lista élén
végzett idén, nem véletlenül. A kilátástalan mélyszegénység ábrázolása a
puszta szenvedésen keresztül az emberi létezés olyan szintjeire
kalauzolja az olvasót, ahová önmagától sohasem jutna el. A nyomor
megjelenítése nem előzmény nélküli a magyar irodalomban. Móricz
Zsigmondtól Tar Sándoron át Krasznahorkai Lászlóig számtalan szerző
hátborzongató történeteit olvashatjuk a legtöbbünk által ismert létezés
alatt élők sorsáról. A boldogtalanság azonban valahogy mégis egyedi,
mindenkinél máshogyan szól. Borbély Szilárd művei esetében a nyomor a
szenvedésben megbúvó oltalom miatt válik különlegessé. A Nincstelenek
egy falusi család története a 60-as, 70-es évekből, amelyet egy tízéves
kisgyerek elbeszélésében hallhatunk – vagyis, ha lehet, még a
mélyszegénységnek is a legmélyéről. Az értelmezés persze az olvasótól
függ, ha úgy akarjuk, a megváltás elmarad, de ha hiszünk benne, hogy a
nyomorba ragadtak kiszakadhatnak kilátástalan helyzetükből, akkor
felfedezhetjük a nincstelenségben a reményt. A szövegben legalábbis. (Kalligram Kiadó)

Ágh István: Összegyűjtött versek I–II.

Egy jelentős magyar költészeti életmű összefoglalását adja
Ágh István Összegyűjtött versek című, kétkötetes válogatása. A Hetek
költőcsoportjához tartozó Ágh István idén 75 éves, hatvan esztendős
életpályát tudhat maga mögött. Ezeknek az évtizedeknek a verstermését
szerkesztette most össze, a régebbi versekbe néhol bele is javítva, vagy
akár teljesen átírva azokat, és egy kötetnyi új verset is csatolt.
Költészetében meghatározó az élmény, az élményre való emlékezés; az,
hogy a konkrét tapasztalatokat tágabb összefüggésrendszerbe, magasabb
dimenzióba helyezi át. Ez igaz a történelmi tapasztalatokra is, 1956-ról
és az ekkor átélt sortűzről például számos verse szól. Kései
költészetében megszaporodnak a kevésbé élményszerű, inkább egyetemes
létkérdéseket feszegető, az idő múlásával és az elmúlás gondolatával
szembenéző költemények. (Nap Kiadó)

Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a halálcsillag

Cserna-Szabó András keserédes „unortodox love storyja” az
első regény volt az eddig rövidprózában utazó szerző tollából. Két
szálon futó történet született a boldogtalan Emlék Bundás
Budapest–Pécs–Kolozsvár–Horvátország négyszögben játszódó kalandjai és
egy (szintén) szomorú véget érő vadnyugati történet összefésülésével. A
bűnös mindenütt a szerelem, amely Cserna értelmezésében rettenetes,
felemelő és röhejes egyszerre. Olyan téma, amihez csak fekete humorral
lehet nyúlni. A szereplők többsége annyira lehetetlen, hogy már a puszta
létezésük is részvétet ébreszt az olvasóban. Megértéssel figyeljük
csetlés-botlásukat, és örülünk, ha legalább egy időre sikerül egymásra
találniuk. (Magvető Kiadó)

Márai Sándor: Hallgatni akartam

Más fontos posztumusz kötetek – Hajnóczy Péter, Rubin
Szilárd, Weöres Sándor művei – mellett az év irodalomtörténeti
szenzációja volt az eddig nyomtatásban soha meg nem jelent Márai-kötet, a
Hallgatni akartam. Az Egy polgár vallomásai harmadik részébe szánt,
időrendben a Föld, föld!... című kötetet megelőző fejezeteket naplója
tanúsága szerint azért nem adta ki a szerző, mert nem akarta „a
magyarság vádiratát” külföldön megjelentetni. Márai valóban nem fest túl
hízelgő képet az anschluss utáni Magyarországról. A polgári értékek
eltűnéséről szól a Hallgatni akartam. Márai nem tudja felhőtlen örömmel
szemlélni a Felvidék, és ezen belül szülővárosa, Kassa visszacsatolását
sem, mert azt éli meg, hogy a felvidékiek által „anyásoknak” nevezett
anyaországi hivatalnokok és a hadsereg bevonulásával sem ezek a polgári
értékek érkeznek vissza a korábban elcsatolt országrészbe. (Helikon Kiadó)

Szőcs Géza: Carbonaro – Ha polip szuszog Kolozsvárott
Carbonaro írja Szőcs Géza Kolozsvár-történeteit. A régi
álnév alatt az író-költő egy saját Kolozsvár-valóságot oszt meg velünk,
pontosabban Sziveri Jánossal. A vajdasági költőt nem sokkal a halála
előtt látogatta Szőcs, most a Sziveri vigasztalására kitalált
történeteket gyűjtötte kötetbe. Nevezhetjük akár mágikus realizmusnak
is. Carbonaro nagy fantáziával és kultúrtörténeti tudással felépített
világa valahol a valóság és a mesék határán egyensúlyozik. A párbeszédes
forma a közös mesemondás spontaneitását kölcsönzi a szövegeknek. A
második kötet a szerző és Sziveri János „valódi” kapcsolatát
dokumentálja fényképek, dokumentumok és egymásra reflektáló írások
összegyűjtésével. (Méry Ratio Kiadó)

Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd

Kondor Vilmos az utóbbi évek egyik legérdekesebb irodalmi jelensége.
Álneves szerző, aki majdhogynem a semmiből teremtette meg
Budapest-sorozatával a hamisítatlan magyar történelmi krimi műfaját,
regényei középpontjába egy olyan figurát – Gordon Zsigmondot, az
Amerikából hazatelepült elszánt bűnügyi tudósítót – helyezve, aki méltán
vált a közönség és a kritika egy részének kedvencévé. A rajongók
legnagyobb bánatára Gordon figurájától tavaly búcsút vett megteremtője,
ugyanakkor jó hír lehet, hogy nem kellett sokat várni, hogy újabb
Kondor-regény kerüljön a könyvespolcokra. Krimi helyett ezúttal
kalandregény, szűkszavú, bokszrajongó bűnüldöző helyett egy fiatal,
autóbolond katonatiszt várja az olvasókat. Ami viszont közös: a
történelemkönyvekből ismert korszak – a második világháborús kiugrási
kísérlet időszaka – hétköznapjai ezúttal is pergő párbeszédekkel és
különös karakterekkel tűzdelt történetben elevenednek meg. (Agave Könyvek)

Kötter Tamás: Rablóhalak

A magyar irodalom mennyiségi mutatóira nem lehet panasz, sokak
szerint a minőség terén sincs szégyenkezni valónk, ám kétségkívül van
még helye az új hangoknak. Persze kicsit a kulturális komplexusainkról
is tanúskodik, hogy Kötter Tamás debütáló novelláskötete kapcsán rögtön
külföldi írókhoz – Bret Easton Ellishez és Michel Houellebecq-hez –
igyekeznek őt hasonlítani neves magyar kollégái a fülszöveg ajánlóiban.
Persze tény, hogy a budapesti elit viselt dolgait tollhegyre tűző
szövegekben felfedezhetőek ilyen ízek – Ellis szenvtelen iróniája és
Houellebecq kegyetlen líraisága –, csakhogy Kötter nagyon is egyéni –
minőségi, elegáns és jó szabású – stílusba öltözteti a valós
megfigyelésekből táplálkozó látleleteit. Szex, korcs vágyak, önbecsapás,
sznobéria, kisstílűség, felszínesség és üres, semmitmondó párbeszédek –
a valóság nem éppen vonzó, de mindennapos tapasztalata köszön vissza a
lapokról. (Pesti Kalligram Kft.)